2014. július 2., szerda

16.rész/1

Helló mindenkinek! Itt az új rész.:D
Van egy jó hírem, mától Skys a társszerkesztőm, tehát a kettőnk közös írását fogjátok olvasni. Hogy mikor fognak részek jönni? Remélhetőleg hetente többször. :)
xoxo

-Ne már Benjamin. Ha tovább csikizel akkor megharaplak.-visítottam az ágyon fetrengve.
-Befejezed a tanulást?- állt meg egy pillanatra.
-Nem, muszáj készülnöm a vizsgámra.-komolyodtam el.
-Ne viccelj már, egy hete folyamatosan tanulsz.
-Tudom, de ez egy fontos vizsga. Muszáj a legjobban teljesítenem.- húztam el a számat.
-Két órát csak ki bírsz. Elmegyünk enni valamit.- kezdte el ráncigálni a kezemet.
-Jó, jó. Csak előbb összekapom magam.

Hogy mi történt a műtét óta? Mennyi idő telt el? Majdnem 2 hónap és rengeteg dolog történt. Miután bejártuk Los Angeles-t sajnos haza kellett mennem Holmes Chapelbe, anyám nem éppen szívélyesen fogadott, a drága ikertestvérem nem is volt otthon. Na, nem mintha annyira érdekelt volna. Az összes cuccomat összeszedtem és Benjaminnal együtt Londonba utaztunk, hogy elindítsuk önálló életünk.

-Na, mesélj mi volt?- kíváncsian ültem le a kávézó asztalához, ahol Benjamin várt rám. Állás interjúkra járunk és míg nekem kezd sikeres lenni a keresés, addig barátomnak nem éppen rózsás a helyzete. Ráadásul a félretett pénzünk is fogyóban van, az e havi lakbért is már éppen hogy kitudjuk fizetni Mr. Sortnak. Kezével megdörzsölte a homlokát, majd rám nézett.
-Hát..- kezdett bele és a hatás kedvéért közelebb is hajolt, szinte a fülembe mondta- felvettek.- annyira meglepődtem, hogy legalább négy percig nem is mozdultam el abból a helyzetből, amibe leragadtam. Ben arcáról lese lehetett törölni a széles vigyort, olyan volt, mintha oda festették volna. Odamentem mellé és átöleltem, amit ő is viszonzott. Visszaültem a székre és hallgattam, hogy mi is történt pontosan. Miután megittuk a forró kávét elindultunk a bérházba, ahol a mi mostani otthonunk van. Mivel lift nincs ezért felbaktattunk a második emeletre, ahol összefutottunk Mrs. Rose-val, a kedves idős hölggyel.
2 óra múlva
-Már megint tanulsz? Esküszöm a végén okosabb leszel, mint a tanár!- förmedt rám Ben, amint meglátott a nappaliban. Mindig ezt mondja, de szerintem én jobban tudom, hogy mikor tudom az anyagot. Nemlegesen megráztam a fejem és visszatértem a függvényekhez. Nem figyeltem arra, hogy lakótársam mit csinál ezért felsikítottam, amikor kikapta a kezemből a könyvet. Ő pedig röhögve csuklott össze és a padlót ütögette a bal kezével. Unottan néztem őt egy ideig, azonban röhögése nem csitult és rám is átjött ez a roham. Együtt röhögtünk a padlón, amikor megszólalt a csengő. Nagy nehezen felálltam és elindultam az ajtóhoz. Mosolyogva tártam ki, de a mosolyom lehervadt amikor megláttam őt.....  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése